A szerző előszava egy (még) ki nem adott verseskötethez ("Belső maszk & Beszélgetés a világgal")(BS,2004)
BRAIN STORMING:
Ars poetika
Versírásról
sose írj,
ha lehet
s teheted …
inkább sírj!
***
„Ha nincs mit mondanod: énekeld el!” A való életben is nagyon találó lehet az amerikai marketing egyik jelszava, ami arra buzdít, hogy ha az ember már kifogyott az érvekből, akkor próbáljon az érzelmekre hatni. Mert ami érzelmi húrokat penget, annak felhangjaiként gondolatok, szándékok, akarat majd cselekvés jelenik meg. Az „amerikai módi” a pénzköltésre szeretné ezzel rávenni a reklámok útján az embereket. A költészet ezzel szemben megértetni szeretné azt, amit az ember nem tud csak úgy „szavakba önteni”, s teszi ezt mégis úgy, hogy a vers eszközeivel képes lesz kifejezni a kifejezhetetlent – vagyis a tapasztalatok és élmények útján keltett érzelmek HANGulatát a szavakkal csak mint közvetítő közeggel „viszi át” a hallgató, vagy az olvasó lelki húrozására.
A nyelv zeneisége mindig is rabul ejtette az emberi lelket, amit csak tetéz a metaforikus fogalmazásmód – minden érdekesebbnek hat, ha „dallamosan képies” – mennyi fenséges érzelem és mennyi aljas cselszövésbe torkolló demagógia lett már a nyelv ezen sajátosságainak következménye.
A kellemesen hangzót és a találót könnyen elhisszük – sok zseniális tanár és tanító, sok demagóg propagátor és kegyetlen diktátor alkalmazta már ezt arra, hogy gondolatait vagy érdekeit ezekkel értesse meg, avagy fogadtassa el.
Jelen alkotások szerzője elsősorban aforizmaíró, fordító és esszéíró. Látszólag csak lazán kapcsolódnak ezek a területek egymáshoz, különösen pedig a versíráshoz, valami azonban mégis szoros rokonságot teremt közöttük: egyaránt a mit, miért, hogyan problémák köré csoportosulnak, és kidolgozásukban a legapróbb részek aprólékos figyelembevételét követelik meg. - Egy aforizmánál a forma és a tartalom, a kifejtett gondolat a rövidségénél fogva szűk kereteket biztosít csak az önkifejezéshez: mégis örömet adhat, sőt nagy élvezetet nyújthat, ha az ember ezen szűkre szabott „művészi élettérben” otthonosan érzi magát: az a törekvés, hogy vakuszerűen villanó gondolatvillámot produkálva világítsunk meg tartósan olyan tartalmakat, amiket talán a hétköznapok tompa tapasztalat és élményvillódzásai nem mutatnak meg eléggé éles körvonalakkal.
- A fordításnál szintén a gondolatok és a tartalom pontos újraalkotását kell elérni – mintha csak pontos tükörképet kellene festenünk egy képről, csak éppen más ecsettel és más színekkel.
- Az esszék logikai menete szigorúan egy néha csak helyesnek érzett gondolat, vagy gondolatirány kifejtésére irányulnak, hol az előzetes észrevételek, tapasztalatok és a végső konklúzió közé lépésről lépésre felépített, nem szigorúan egyirányú, de szigorúan egy cél felé igyekvő úton kell haladni.
És persze a versek – tartalom, forma, dallam és ritmus: talán aki sokat írt és sokat olvasott, akit lenyűgözött az írott szó hatalma és a kimondott szó hatása, a szavaknak az emberi életben betöltött, semmivel össze nem hasonlítható és össze nem mérhető ereje … az talán ösztönösen is hajlik arra, és érez késztetést, hogy kipróbálja magát az önkifejezésnek ezen romantikusan nehéz és sokat kívánó „sok-tusájában”, hol a gondolat mintha eleinte szándékosan szegülne ellen a forma művészi merevségének, majd adná meg magát, ahogyan a kifejező forma összhangzata megfelel neki.
Így a „jó vers” talán egy ünneplőbe öltözött gondolathoz lesz hasonlatos.
Brain Storming, 2004
