BS Dallam-Érzés-Költemény…. Elolvasni csak a megadott zenei aláfestéssel ajánlott!!! (Képen: BRAIN STORMING)
Kedves Olvasóm, ki megtisztelsz figyelmeddel – kérlek, az itt található verset csak a megadott zenei aláfestéssel olvasd, mivel ennek dallamára íródott. Javallott olvasás előtt és közben is végig ezt a zenét hallgatni – ha maga a zene nem felel meg az ízlésednek, és így nem kapcsolod össze a vers olvasásával… nem biztos, hogy kialakul a vers megértéséhez és átéléséhez szükséges hangulatkörnyezet…
Köszönöm, hogy elolvastad a bevezetést…
BRAIN STORMING:
EZ vagyok, aki vagyok
„Túl vagyok rajta…”
Merengek el
A semmibe bambulva;
S felvillan a gondolat:
Még mennyi van hátra,
Mi les még rám
A színfalak mögött
Ugrásra várva…
Képek vágtatnak
A messzi semmibe
Vesző szemeim előtt:
Régvolt pillanatok,
Mik minden pillanatban
Bennem élnek, s mi miatt
Ez vagyok – aki vagyok…
Érzelem és érzés
Robbanások dübörögnek
Bennem, mert mindig
Tettem, mit tennem kellett,
Még akkor is, ha nem volt,
Ki kellett, de nem segített…
A régi sebek kínzón
Felszakadnak, és kínokban
Fetrengve, mélyen belül
Vergődök az őrjöngő
Érzéstenger hullámain
Hánykolódva, majd szinte
Bezárva
Egy vízzel telt mélytengeri
Búvárharangban…
Reménytelen túlélésére
Ítélve,
Az évek alatt megoldatlan
Problémák terhe alatt nyögve,
Nap, mint nap elfeledve,
Az „itt és most” vastörvényét
Megszegve és elengedve…
Minden látvány, hang és érzés
Beszél hozzám, s
Emlékeztet, mi voltam,
Mit tettem, mit láttam…
És kínoz, hogy nem
Volt birtokomban
A nyelv, mivel
Válaszolhattam volna…
Nem volt kezemben
Az erő, hogy kinyújtsam…
Valakiért, ki segítségért
Kiáltott…
Mert szenvedte
A kegyetlen látszat-világot…
… Ő már nincs – én vagyok,
Ő egy világot itt hagyott,
És csak remélhetem, hogy
Ott élhet tovább,
Miben hitt, hogy jobb hely
Lehet – azzal, akit szeret…
… És a messzibe merengő
Bénultan tehetetlen tekinteten
Egy aprócska ránc rezzen
A szenvtelen száj szegletében:
Mosoly tán, vagy csak
Apró, cinikus fintor,
Egyenesen bele,
A Nagybetűs SORS képébe:
Túl vagyok rajta?!? Dehogy –
Életem végéig kísérni fog
A tehetetlenség kínja,
Hogy ott lehettem volna
Valahol, hol egy élet
Dőlt el – és egy kinyújtott kar
Életet menthetett volna…
De a büszkeségtől dagadva
Tán bőszen tagadta
Volna, hogy bármi baj volna…
… nem egyszer születtem
Már újra – most ismét
Megtettem: sokadszor
Új ember lettem…
De a születéstől kezdett
Életeim terheit és
Élményeit le nem rakhatom:
Mindet magammal vonszolom,
Mert tán azok vagyok ÉN:
Egy fergeteges túlélés-mese,
Kinek nincs is
Saját élete,
Csak halálok sora, miket
Napról napra sorra túléltem…
… Mert időtlenül szemlélem
A világot, mely beszél hozzám,
Szól, s én meghallgatom,
Értem, mit mesél, mit tanácsol:
Időnként megfogadom; de ha tetszik,
Ha nem – mindig hallom…
Szólnak hozzám
A százezer és millió
Évekkel ezelőtti ősök,
És évezredekkel ez utáni
Utódok, névtelen senkik
És hősök, kik tovább viszik
Az én és sok ezer,
Szemlélődő társam munkáját:
Megértik, élvezik, tán
Használják, hasznát veszik…
… és megértik a pillanatot,
Mit a szakadék szélén szédülés
Adhatott a bátor merésznek,
Ki ugrásra emelte karjait
És még egy utolsó levegőt vett
A nagy ugrás előtt, mert
Ő biz’ kíváncsi volt – milyen
Érzés zuhanni – ’s ha kell:
Mindent hátrahagyni…
Ember – ki olvasod mindezt…
Nem értheted, hacsak nem
Érzed néha, hogy a lélekhúrokat
Pengető dallamok
Hogyan kavarnak ezernyi
Emlék-érzés-élmény-zuhatagot,
Mitől a könnyed kicsordul,
Mert a szíveddel a lelked majd
Kiszakad; lélegzeted majd elakad,
… akár dallamok húrjaira pendülve,
Akár a szelek szárnyán repülve,
…nem értheted, ha nem
Üvöltöttél még az erőfeszítéstől,
Mit az eleven élő erő robogása
Adott, mikor emberként
Lényed emberfelettit alkotott…
…
… S hiszed, nem hiszed…
Mindez ÉN vagyok…
***
BRAIN STORMING, 2010-09-04