Lendület
Hajt,
Mi hajt
Hajt,
Mi magával ragad,
Hajt, mi letéphetetlenül
Hozzád tapad.
Hajt az érzés,
Mit tapasztalat
És élmény gerjeszt,
Majd űz,
És el nem ereszt
Míg el nem éred,
Amit kell, akár igen,
Akár meg nem érted.
Hajt, hogy lehagyd
Magad,
Hajt,
Hogy megkapd mit
Agyadba égetett
Egy egykor volt indulat,
És engedelmeskedsz,
Mert mást nem tehetsz.
Űzött vadként,
És egyben vadászként
Üldözöd önmagad.
Utol csak akkor éred,
Ha hajtóként felismered
Üldözöttséged.
Rájössz majd,
- Hogy mindkettő:
Te magad vagy,
Hogy menekülni
És megtörni néha
Kényelmesebb,
Mint állva maradni,
S ha szükséges:
Harcolni.
- Hogy menekülni nem
Mindig az elől kell,
Kit üldöződnek vélsz,
Hanem pont az elől,
Kitől reményt remélsz.
Hogy ki a reményt adja,
Néha cserébe életed kapja.
- Hogy cselekedni kell,
Mert csak akkor élsz,
Ha lépni nem félsz,
S ha nem akarsz,
Nem is kapsz,
Még abból sem,
mi járna,
ha hiánya fájna.
Rájössz majd idővel mindenre
És mindezt megérted,
Ha elég lendülettel bírsz,
S a megértést is megéred.
